3/53 ⚽️ Bűnbánás ⚽️

Stephan: A megcsalást követő éjszakát, még továbbiak követték, és mivel Kitti éjszakás volt ebből semmit nem vett észre. Kamilla munkája elhúzódott, így tovább maradt a városba. Örültem, hogy tudok olyannal beszélgetni, akit érdekel a munkám és segíteni is tudtam neki, hiszen mint kiderült Kamilla Totti miatt volt a városba. Megbízást kapott, hogy ott legyen az utolsó mérkőzésünkön és egész héten kísérje figyelemmel a férfi, utolsó hetét. Ami igazán aggasztott az a lelkiismeretem, ami minden együtt töltött pillanat után egyre erősebb lett. Fogalmam sem volt mit tegyek, de a lánnyal folyatott beszélgetések rádöbbentettek, hogy bármennyire is szeretem Kittit, nem akarom elvenni. Egyedül csak élvezni akarom az életet, és a fiatalságomat. Napokig gyötrődtem, hiszen akivel minden bajomat megbeszéltem annak épp a húgát csalom. Féltem Kittitől, de Lili haragjától sokkal jobban. Lorenzo és a fiúk is elláttak tanácsokkal, de igazán Lilire volt szükségem, és úgy éreztem, ha neki bevallom a dolgot, azzal megkönnyebbül a lelkem is. Ő volt az a személy, akinek soha nem akartam csalódást okozni, de Kamillával való heves kapcsolatomat is képtelen voltam beszüntetni. Nála nem voltak kötöttségek, egyszerűen csak szex. Mondhatni barátság extrákkal, aminek az előnyeit kihasználtuk a hotelba, az edzések előtt, és az edzések után is, hiszen a lány munkája miatt gyakran megfordult a stadionba. Az egyik túlfűtött éjszaka után pont erről beszélgettünk Kamillával, és én bevallottam mennyire tartok Lilitől.

- De ugye már nem érzel úgy iránta, mint régen? - Könyökölt fel a lány.

- Nem, már nem, de akkor is borzasztóan fontos számomra. A legjobb lány barátom, aki mindent tud rólam.

- Kivéve ezt. - Mutatott kettőnkre.

- Igen, de előbb utóbb, úgyis el kell, mondjam neki.

- Ha igazán szeret téged, megérti a döntésedet Stephan.

- Csak az a baj, hogy nem egy számára közömbös embert csaltam meg, hanem a húgát.

- Kitti szerelmes beléd?

- Nem tudom, mert az utóbbi napokban nem éreztem. Nem ér rá találkozni, és semmi nincs köztünk, már hetek óta.

- Éreztem mennyire kivagy éhezve. - Mosolygott kajánul.

- Főleg rád. - Simogattam meg az arcát, majd megcsókoltam.

- Én a mai napig figyelemmel kísérem a dolgaidat, és igazából azért is vállaltam el a munkát, mert tudtam, egy csapatba jászol Tottival. Reménykedtem, hogy összefutok veled.

- Ez bejött.

- De még mennyire. - Nevetett fel. - Mondjuk erre álmomba sem gondoltam volna.

- Én sem, mert még sosem csaltam meg Kitti.

- Én sem léptem félre elhiheted. - Ismerte be a lány. - De mi lesz most? Mi lesz, ha jövő héten visszarepülök Milánóba?

- Nem tudom, de hidd el, én még ugyanúgy szeretem Kittit, csak.... nagyon rossz volt ez a magány, és az önbizalmam is lecsökkent.

- Csak egy szép emlék leszek, ami azért ott lebeg a fejed felett, de így akarsz megházasodni?

- Dehogy. - Ingattam a fejem. - Elmondom Kittinek, és valószínű nem lesz esküvő, csak még nem tudom hogyan. - Sóhajtottam. Mivel másnap nem volt edzésem egész nap otthon voltam, és azon törtem a fejem miként mondhatnám el a botlásomat. Előkészítettem mindent, hogy mire a lány hazajön, csak elé kelljen állnom és bevalljak neki mindent. Ám a tervem nem úgy alakult, mert barátnőm csak későn ért haza, de már rohant is vissza. 

- Kitti beszélnünk kéne. - Álltam elé, de ő továbbra sem hallotta meg szavaimat. 

- Step, nem érek rá, csak hazakellett ugranom, mert leöntötték a nadrágomat, és a csere ruhám mosásba van. Átöltözni jöttem.

- De kérlek, ez nagyon fontos. 

- Majd ha megjöttem. - Sietett be a szobába, és lerángatta magáról a ruhákat. 

- DE EZ FONTOS! - Kiabáltam, de mikor Kitti rám nézett azonnal inamba szállt a bátorságom. 

- Ne kiabálj velem világos? - Emelte meg ő is a hangját. - Nincs jogod, oké. - Na, én megyek, és hagyj engem békén, mert elegem van.

- Nekem is elegem van már abból, hogy nem vagy itt. 

- Nem nyitok erről vitát, szóval megyek. - Vetette oda és miután felkapta kabátját nagy ajtó csapkodás után visszament a bárba, én pedig eldöntöttem, hogy még ma este Manchesterbe repülök.

Lili: A pofon után hatalmas csend állt be a szobába. A tenyerem szinte izzott az ütés után, és szemeim villámokat szórtak. Hosszú percekig csak ültem és meredtem magam elé. Mégis hogy tehette ezt a testvéremmel az, aki a legjobb barátom?

- Lili kérlek, mondj valamit! - Suttogta bűnbánóan. - Nagyon sajnálom, de Kitti alig foglalkozott a kapcsolatunkkal és teljesen elhanyagolt. Csak az esküvő és a munka. Még azt sem tudta, hányadikak vagyunk a bajnokságba. Az utóbbi három mérkőzésen betaláltam és neki fogalma sem volt róla.

- Erre pedig az a megoldás, hogy lefekszel mással?

- Bevoltam rúgva és egyedül éreztem magam. Ünnepelni akartam Kittivel, de ő megint a munkát választotta. Állandóan! Nézd, szeretem a húgodat, de Kamillával való dolgaim ráébresztettek arra, hogy még nem akarok megnősülni. Csak 24 éves vagyok!

- Akkor mi a jó francért kérted meg a kezét? - Üvöltöttem mire Zlatan leintett.

- Kicsim nem kéne felidegesítened magad.

- Te most maradj csöndben Zlatan! - Állítottam le, majd újra az olasz fiú felé fordultam. - Hogy tehetted ezt? Egy szemét, idióta vagy! A húgomnak ez volt az álma! Szegény most biztos maga alatt van.

- Még nincs, mert nem tudja.

- NEM TUDJA?

- Elakartam mondani neki, de meg sem hallgatott. – Mentegetőzött.

- Ezt nem hiszem  el Stephan. - Túrtam a hajamba.

- Sajnálom, és tényleg nem akartam ezt, de...

- A sajnálatoddal semmire nem megyünk, bár Kamillát sem értem. Elvileg Donnarummával kavar.

- Már nem, mert Gigio túlságosan komolyan vette a dolgokat. Házasságot és gyerekeket akart, de Kami ezt túl gyorsnak találta, és tudod a vele való beszélgetés engem is megvilágosított.

- Komolyan felhívom, és elküldöm a búsba!

- Nem kéne egy kicsit megnyugodnod? - Kérdezte újra Zlatan, de én megint csak rámordultam.

- Mondd, hogy nyugodjak meg mikor a tesómat megcsalta a legjobb barátom.

- Azért őt is meglehet érteni. - Állt Stephan védelmére Zlatan. - Elvégre tényleg szarul tud esni, ha leszarják a fejed, vagy a munkádat.

- Kösz Zlatan. - Hálálkodott az olasz fiú, én pedig Zlatannak szegeztem a kérdést.

- Mondd, te kinek az oldalán állsz?

- Egyiken se, csak reálisan gondolkozok.

- Mi lesz most? - Nézett tanácstalanul Stephan.

- Mi lesz most? - Ismételtem kiakadva szavain. - Most szépen hazarepülsz és elmondod a tesómnak, hogy mit tettél.

- Úgy gondoltam, ma este itt maradnék és...

- Na, még mit nem!

- Lili hagyd már! Látod, milyen rosszul van. - Állított le szerelmem, és a fiú felé fordult. - Van vendégszobánk, és addig maradsz, ameddig csak akarsz.

- Köszi Ibra.

- Megáll az eszem!! – Háborogtam újra.

- Úgy gondoltam nem mondom még el Kittinek, csak annyit, hogy szünetelni akarok, és hogy kicsit hanyagoljuk ezt az esküvői témát. Szeretem, de ez akkor is gyors! Még egy éve sem vagyunk együtt.

- De ő szeret téged! Basszus Stephan te vetted el a szüzességét! Veled akart családot és...

- Tudom. - Csattantam fel. - Tudom világos, de akkor sem akarom még elmondani neki, és jobb is, hogy akkor nem tudtam, mert magamba is le kell tisztázni a dolgokat. Lili én is szeretem, és pont ez az, hogy sok időt akarok vele tölteni, de ő nem. Folyton csak a hülye bárba dolgozik és...

- Mert kell a pénz.

- Annyit keresek, hogy bőven eltarthatjuk magunkat. Élhetné az életét és semmit sem kéne csinálnia.

- Vásárolgató focista maca legyen?

- Nem csak...

- Kitti szereti a munkáját és nagyon jó üzletvezető. Nem fogja feladni az álmait.

- Épp ez az, hogy neki a cukrászda az álma. Mindent finanszíroznék. A cukrász tanfolyamot, és mindent, ami csak kell.

- Nem fog a te pénzedből ingyen élni.

- De...

- Stephan add fel! - Hallottam Zlatan erős hangját. - ha Kittit nem is, Lilit már ismered. Tudod milyen önfejű. Szerinted én hányszor mondtam ezt Lilinek, mégis melózni akar.

- Nem vagyok önfejű, de nyilván nem akarok kitartott sem lenni. Szóval mikor mondod el? - fordultam újra Stephan felé.

- Nem tudom, de aludhatnék akkor itt?

- Tudja, hogy itt vagy?

- Nem! Egy nagyot veszekedtünk még Milánóba. Megakartam vele beszélni a dolgokat, de ő megint lelépett melózni én pedig egy cetlire írtam, hogy az egyik csapattársamnál vagyok. Nevet nem írtam, mert nem akartam, hogy felhívja és rájöjjön az igazságra.

- Ez nem volt szép, de csinálj, amit akarsz! - Vetettem oda mérgesen.

- Kérlek, ne legyél rám mérges. - Próbálta megfogni a kezem, de én elhúztam. - Te vagy a legjobb barátom.

- Még átgondolom, most viszont a szobába leszek. Jó éjt. - Köszöntem el, és otthagytam őket a nappaliba.

Zlatan: 

- Jó nagy szarba vagy! - Kezdtem mikor Lili hallótávolságon kívül került.

- Tudom.

- Kérsz egy sört?

- Köszi, az jól esne, és köszi, hogy te nem ítélsz el.

- Ezt nem mondtam, de tudom, mit érezhetsz. - Szóltam és elővettem a hűtőből két sört, amiket kibontottam és az egyiket barátom felé nyújtottam.

- Te is akkor léptél félre mikor Lili...

- Távol volt, és úgy éreztem leszarja a fejem. - Fejeztem be mondatát. - De már utólag megbántam, és soha nem tennék ilyet. Tudom, mit veszíthetek. - Ültem le mellé.

- Persze, de neked már gyereked is lesz, és harminc ötéves vagy. Ami még persze nem sok, de akkor sem huszonnégy. Élni akarok, és élvezni az életet. Azt akarom, hogy nyáron utazgassunk Kittivel és legyünk együtt, hogy jobban megismerjük egymást.

- Szereted őt?

- Igen szeretem, de ez, ha nem változtat ennek nem lesz semmi értelme. Miért vegyek el egy olyan nőt, aki nem akar velem lenni?

- Lili is pontosan ilyen hidd el. Bár most csodálkozok rajta, hisz lenyugodott. Nem jár fotózni és csak a baba meg én vagyunk neki a minden. Kezd komolyodni.

- Már nem ártott. - Ismerte el Stephan. - Jót tesz neki a terhesség. Sokkal másabb és nyugodtabb.

- De még mennyire Olyan gyönyörű, és nagyon izgató. - Magyaráztam, majd egy pillanatra megálltam és komolyan rá néztem. - Kérdezhetek valamit Stephan?

- Persze!

- A szíved mélyén mit érzek Kitti iránt, most úgy őszintén. Egy tízes skálán mennyire szereted még? 

- Azt hiszem Kitti iránti szerelmem százszázalékos. de ez a sok külön lét tönkre vágja a kapcsolatunkat, amit hidd el megakarok menteni.

- Mégis megcsaltad, basszus, ezt pedig minél hamarabb be kell vallanod neki.

- Holnap megteszem.

- Minél hamarabb haver.! De most menj aludni. Lenti fürdőbe találsz mindent. Reggel találkozunk.

- Oké, és köszönöm, holnap megteszem, megígérem. Bár rohadtul félek tőle, mert nem így terveztem és nem ezt akartam. - Temette kezei közé arcát. - Annyira félek a haragjától, de amitől még jobban az a könnyei. Tudom, hogy csalódni fog bennem, és nem akarom. 

- Erre előbb kellett volna gondolni. - Állapítottam meg mire egyetértően hümmögött. - Egy faszfejnek fog tartani, ami jogos lesz, de akkor sem titkolhatod el, hiszen előbb- utóbb minden kiderül.

- Igen, ez így van. 

- Viszont most próbálj meg aludni. A fürdőben mindent megtalálsz. Jó éjt Stephan. 

- Jó éjt és köszönöm. 

Lili: - Ébren vagy? - Lépett be az ajtón szerelmem mikor épp kinyomtam a telefont. - Kivel beszéltél? - Érdeklődött miközben alváshoz kezdett vetkőzni.

- Kittivel és elmesélte, hogy mi van Stephannal. Nagyon kivan bukva, és nagyon sírt, nekem pedig nagyon nehéz volt hazudnom neki. A saját húgomnak titkoltam el, hogy itt van a pasija, aki mellesleg félrelépett egy olyan lánnyal, akiről azt hittem, hogy a barátnőm. Az egészhez hozzátartozik, hogy akármennyire is akarom, nem tudok rá haragudni. Hiszen a legjobb barátom, és igaza van neki is. Kitti nagyon munkamániás.

- Nem gondolod, hogy hasonlít valakire? - Bújt mellém az ágyba.

- Kire? - Értetlenkedtem.

- Rád Lili. A testvéred teljesen olyan, mint te. Te is munkamániás vagy, és ez is meglepő, hogy most nem jársz fényképezgetni.

- Feladtam. - Mondtam szomorúan. - Paolo küldött egy sms-t, hogy nem választottak be a galériába, szóval ennyi. Elengedtem a fotós álmaimat.

- Lili ez még nem a vég, és legközelebb sikerül.

- Ugyan. - Legyintettem feladóan.

- Hé, ha én feladtam volna, az első kudarcnál most nem lennék az, akivé váltam.

- Te más vagy.

- Királynőm, ne szomorkodj! Te leszel a legjobb fotós a világon, főleg ha megcsinálod majd a következő évadra való promóképeimet.

- Akkor meghosszabbítod a szerződésed? - Csillant fel a szemem.

- Lehetséges. - Jött picit zavarba. - De még semmi sem biztos.

- Dehogy nem! - Nevettem el magam. - Lelepleztelek ugye?

- Oké lebuktam, igen. Úgy gondoltam maradok, és befejeztem, amit elkezdtem. Most pedig, hogy a csapat B.L- be jutott sokkal motiváltabb vagyok, mint bármikor.

- Gondolod, hogy sikerül?

- Nem tudom, de azon leszek, hogy minél hamarabb felépüljek és játsszak. Tudod, borzalmasan hiányzik a foci, és az, hogy tegnap csak a padról nézhettem végig az eseményeket szinte szenvedés volt. Imádom a munkám.

- Megértem, én is szeretem azt, amit csinálok.

- Segíteni fogok rendben? Mindent megteszek, hogy sikerüljön az, amit akarsz, és hogy valóra váljon az álmod. - Emelte meg a fejem.

-  Köszönöm édes, de most úgyis a baba az első. A fotózás még ráér, viszont most aludjunk, mert iszonyúan fáradt vagyok. Jó éjt szerelmem.

- Jó éjt Lili. - Csókolt meg, és egymást átölelve aludtunk el.

Stephan: Csak bámultam a falat és az eseményeken törtem a fejem, miközben a Kittitől jött sms-eket olvastam. Vagy tíz darabot írt, amiben könyörög, hogy menjek haza, és, hogy megváltozik. Szegény, ha tudná, mit tettem nem viselkedne így. Igaza van Ibrának és tudtam nem halogathatom a beismerést, így tárcsázni kezdtem a lány számát. Kitti már első csörgésre felvette és kétségbeesett hangon szólt bele. 

- Stephan végre! Már rengeteg üzenetet küldtem.

- Olvastam őket.

- Nézd, sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen, és ígérem, megváltozom. Nem fogok olyan sokat melózni és...

- Kitti kérlek, fejezd be! Gondolkodtam a dolgokon és szerintem nem kéne erőltetni ezt a kapcsolatot.

- Mi? Szakítani akarsz velem pont az esküvő előtt két héttel? Talán nem szeretsz már? 

- Nem erről van szó, csak jobb lenne szünetelni, és olyan dolgot tettem, amire nincs bocsánat.

- Miről beszélsz? 

- Kitti... én.... - Habogtam és egyre jobban dobogott a szívem izgalmamban. - Kitti én... megcsaltalak téged. 

- Tessék? - Kérdezett vissza mikor felfogta szavaimat. - Hogy érted ez, hogy megcsaltál? 

- Ahogy csak érteni lehet. Lefeküdtem egy lánnyal nem is egyszer.... de... sajnálom, és... Kitti...  én.. - De a mondatot nem tudtam befejezni, hiszen a lány kinyomta a telefont és már fel sem vette nekem többet. 

Sziasztok! Úgy gondolom, megosztom veletek, hogy mostanában sok segítséget kapok Esztertől, akivel a blogolás kapcsán ismerkedtem meg. Köszönöm neki, hogy segít az ötletelésben, és abban, hogy életszerűbbé tegyem a blogom!!  Köszönöm! 💖

⚽️ The King is Back...összetört Olasz álmok ⚽️

Sziasztok!!!

Zlatan újra a pályán!! JUPPPÍÍ!! Annyira örülök, de tényleg. Nem is tudom mennyi ideje várom már ezt a pillanatot, hogy a 10-es mezbe lássam.

Az igazság az, hogy már múlt héten is akartam írni, egy kis kitérőt ami az Olasz- Svéd válogatott mérkőzéséről szól. Nem is tudom mit kéne gondolnom. Úgy ültem le az első mérkőzést megnézni, h jaaaj az Olaszok ha itt nem is nagy fölénnyel, de leglalább 1-2 góllal azért bebiztosítják magukat, hogy otthon majd nyugodtabban tudjanak focizni. Ám nagyon meglepődtem, hogy a sok szabálytalanságon, mutogatáson, és reklamáloson kívül az olaszok SEMMIT nem tettek azért, hogy győzelemhez jussanak. Az odavágót Stocholmban rendezték, és már számomra az is furcsa volt, hogy Ventura sok olyan játékost padoztatott vagy nem is jelölt a mérkőzésre akik a csapataik színébe kíváló teljesítményt nyújtanak. Igen most pl: Stephanról beszélek, aki nézzük meg milyen jól játszik az As. Romaba. A szülinapja hetében nem csak a Bl-be, de utána a Rómába is gólt rúgott. Újra úgy érzem fejlődik, és nagyon jól játszik. Biztos vagyok benne, hogy a válogatott javára vált volna ha beáll már az első mérkőzésen. De a kapitány nem így döntött. Ami kicsit pozitív volt, hogy Zlatan mivel akkor Stockholban tartózkodott élőben nézte a saját válogatottját. Nagyon furcsa volt, hogy már nem viseli a címeres mezt és a fiaival együtt ül a lelátón, ám mikor mutatták, nagyon örültem. Nagyon rossz azt látni, hogy kedvenc válogatottam ennyire a béka segge alatt van teljesítményileg. Hol van már az a 2006-os Világbajnoki csapat aki a Bundabotrány árnyékába is bebizonyította, hogy igenis az Olasz foci kíváló?  Persze az akkori csapatból ma már nagyon kevesen

vannak, és akik mégis azokon már nem látom azt a tüzet ami kellene. Elfáradtak, és beletörődtek a vereségbe. Vagy úgy voltak vele, hogy majd otthon meglövik a magukét.  A visszavágót Milánóba rendezték, és én tényleg annyira, de annyira bizakodtam, de kár volt.... mert itt is csak a mutogatás, meg a magyarázkodás ment. A Svédek egy Johansson góllal már az első mérkőzésen bebiztosították magukat, de még mindig reménykedtem, hogy a Kékek fognak továbbjutni. Számomra 
elképzelhetetlen egy ilyen nagy torna Olaszország nélkül. Ventura a 63.- percbe hozta be Stephant, aki majdnem megszerezte a vezetést, de sajnos nem így történt, én pedig már láttam, hogy ez már elúszott. Annyira csalódott és mérges voltam. Komolyan most elhiszitek, hogy az Olaszok nincsenek ott a VB-n?? Zlatan persze egyből reagált a válogatottja győzelmére egy képpel, az Instagramm oldalán, de valahogy ennek a bejegyzésnek nem tudtam

örülni. Talán csak akkor, ha visszatér a válogatottba, de valljuk be erre elég kicsi az esély, és igazság szerint a sárga-kék együttes sokkal jobban játszik, mióta ő nincs a keretbe. Eddig ugyanis csak rá építettek, most pedig együttesen alkotnak egy (ki kell mondani) kíváló csapatot, bár biztos vagyok benne, hogy a VB-t nem nyerik meg, és abba is, hogy nem fogok nekik drukkolni!!

 Na és most egy kis pozitivúm!  Zlatan visszatért!!!! Bevallom őszintén nem láttam, mikor a pályára lépett, mert tegnap este Sport bálba voltam, de telefonomon végig követtem az eseményeket. Már nagyon vártam, hogy újra játszon, és igaz, hogy nem kapott olyan sok időt, de egy ilyen hosszú sérülés után nem is várható el tőle, hogy 90-percig a pályán legyen. Úgy gondolom ez még csak egy
kis belemegítés, és pont jókor jött a csapatba a visszatérése, hiszen Lukaku, és a többiek egy kis pihenőhöz juthatnak majd. A csapat ugyanis versenybe van a B.L. címért, és jövőhónapba Boxing
day van, ami nagy megterhelés a fiúknak. Már várom, mikor fog újra gólt szerezni, és azt is mikor lesz teljesen kész állapotban. A mérkőzés utána interjún nagyon jót mosolyogtam, és újra előkerült ez az Oroszlános dolog, amit imádok, és jó látni, hogy újra jókedvű, és motivált. Bízom benne, hogy a csapat sokáig versenybe lesz a B.L-be, és Zlatannak teljesül majd az álma.

Szépséges hetet nektek! Jövőhéten hozom a következő részt! Puszi, Andrea. :).

3/52 ⚽️ Kérdések ⚽️

Már a Friends arénában voltunk, Jurkával, és kicsit csalódottan ültem a helyemre. A mérkőzés előtti repülő úton derült ki számomra, hogy Zlatan nem lesz mellettem egész meccs alatt, hanem a pálya széléről figyeli az eseményeket. Persze nem azt mondom, hogy nem szerettem az édesanyjával lenni, de sokkal jobban éreztem volna magam mellette. A mérkőzés előtt az öltözők előtt álltunk, és vártuk a csapatot mikor észrevettem, hogy nincs jó kedve. Szemei bánatosan néztek előre, és még egy- egy felbukkanó ismerős, sem derítette mosolyra.

- Valami baj van? - Néztem fel rá mire csak szomorúan megrázta a fejét. - Látom rajtad, hogy valami gond van. Miért nem mondod meg?

- Mert hülyeség, és nem fontos.

- Ez nem igaz. Biztos fontos, hiszen nem szoktál csak ok nélkül szomorkodni, szóval mi a baj? - Léptem közelebb hozzá és két tenyerem közé vettem arcát. - Hátha jobbkedvre tudlak deríteni.

- Nem gondolnám, de édes vagy, hogy próbálkozol.

- Akkor elmondod? - Sürgettem mire vett egy nagy levegőt és belekezdett.

- Csak itthon vagyok, és a volt csapatom játszik a jelenlegivel. Hazai környezet ahol hatalmas adrenalin löketet kaphattam volna, és tudom, hogy fantasztikusan ment volna a játék, sőt talán még gólt is rúgtam volna. Most pedig itt bicegek, és nem tudom győzelemhez segíteni a fiúkat.

- Kicsim, te már így is sokkal többet tettél az Unitedért, mint eddig bárki más ebbe az évben.

- De nem eleget. Mi van, ha nem nyernek? Nagyon ott akarok lenni a pályán ezért is nem ülök fel hozzátok. Tuti kiakasztanám anyámat, és téged is. Nem sűrűn mondok ilyet, de iszonyú ideges vagyok. Ettől függ a jövő évi B.L. szereplés.

- Érzem, hogy sikerülni fog, hiszen remek játékosok vannak a csapatba.

- Ha nem én...

- Erre nem gondolunk jó? Csak legyél pozitív, és mosolyogj, mert azt imádom. - Mondtam, de ő továbbra is csak az orrát lógatta. - Édes, nyugi!

- Itt mindenki engem akar a pályán látni Lili.

- Szerintem már azzal is megelégszenek, ha látják, hogy jól vagy, szóóvval kérem azt a Zlatanos mosolygást. - Noszogattam, mire végre megkaptam, amit akartam, hiszen egy édes mosolyt villantott felém.

- Köszönöm, hogy mellettem állsz.

- Mindig itt vagyok, tudod.

- Szeretlek, de most mennem kell, mert jönnek ki a fiúk.

- Rendben, az érem átadón találkozunk. - Csókoltam meg, és felsiettem Jurkához, aki már elfoglalta a helyét. Az United kék az Ajax pedig a szokásos piros-fehér szerelésében lépett a pályára. A hangulat fantasztikus volt, és érezni lehetett, hogy ez nem egy sima mérkőzés, hanem egy Európa Liga döntő. Mindkét fél tábora énekelt, és transzparenseket, zászlókat lengetve bíztatták kedvenc csapatukat. Zlatan idegessége rám is átragadt, és már azt vettem észre, hogy szinte alig bírok a fenekemen maradni. Tudtam mekkora tétje van ennek a győzelemnek, és minden veszélyesebb lövésnél majd kiugrott a szívem.

- Nyugodj meg drágám, ez csak egy mérkőzés. - Fogta meg a kezem Jurka.

- Ez nem csak egy mérkőzés, ez nagyon fontos döntő. - Néztem rá.

- Zlatan is ezt mondta, de ez akkor is csak egy játék. - Szólt, én pedig jobbnak láttam, ha nem mondok semmit, hanem figyelemmel kísérem az eseményeket. Örültem, hogy néha a kispadot is mutatták, ahol szerelmem feszült arcát láttam, amint mankóira támaszkodva kiabál be a pályára. Annyira erősnek, és férfiasnak tűnt, és annyira reméltem, hogy aranyérem fog csillogni a nyakába a lefújás után. Voltak szép megmozdulások itt és ott is, de a tizenhetedik percig nem született gól, míg egy gyönyörű Pogba kapáslövés után a labda a hálóba kötött ki. A stadion szinte felrobbant, és én is azonnal felpattantam a helyemről, örömömbe. Az első félidőbe már nem volt említésre méltó jelenet, de én még mindig izgultam nehogy a Hollandok találjanak egy gólt. A szünetbe nem mentem le az öltözőkhöz, hiszen láttam, hogy szerelmem is visszaült a kispadra. Reméltem a sok állás miatt nem fog megfájdulni a lába. A második félidőt is erősen kezdték a csapatok, és egyre jobban tartottam az egyenlítéstől. A megérzésem végül nem igazolódott be, mert a negyven hetedig percben Henrikh Mhkitaryan egy Fellaini bólintás után remek labdát kapott, amit a hálóba rúgott. Azonnal örömkönnyekbe törtem ki, és egymást átölelve ujjongtunk Jurkával, én pedig imádkoztam, hogy a Hollandok ne szívják fel magukat, és hatalmas nagy kő esett le a szívemről mikor meghallottam a hármas sípszót. Az United drukkerek szinte azonnal önkívületi állapotba kerültek, én pedig alig vártam, hogy leszaladjak szerelmemhez a pályára. Megbeszéltem Jurkával, hogy a mérkőzés után találkozunk, majd lesiettem a gyephez. Az éremátadás után a kupára került sor, és én is ugyanúgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Borzasztóan büszke voltam a srácokra, és reméltem Zlatan - bár még nem beszéltünk róla - meghosszabbítja a szerződését, és marad Európába. Nem igazán vágytam arra, hogy Amerikába, vagy máshol éljek. A fiúk körbe- körbe hordozták a hatalmas trófeát, én pedig már nem bírtam tovább a pálya szélén állni, így megkerestem szerelmemet, és befutottam hozzá. A nyakába ugrottam, majd vadul megcsókoltam.

- Lili te meg mit keresel itt? - Nézett rám meglepett mosollyal. 

- Csak már nem bírtam a pálya szélén állni, és láttam, hogy másoknak is itt a barátnője, vagy a felesége.

- Örülök, hogy itt vagy! - Húzott közelebb és a kamerákkal mit sem törődve forrón megcsókolt, a nyakába lévő érem pedig megcsillant. A csók után picit eltoltam magamtól, és kezeim közé fogtam a medált.

- De szép, gratulálok! Igazán megérdemled. 

- Nem tettem semmit, csak a pálya szélén álltam. - Húzta el a száját, mire kedvesen meglegyintettem.

- De bolond vagy! Egész évben rengeteget segítettél a csapatnak, és a te góljaid is kellettek ehhez a fantasztikus sikerhez. 

- Jó igazad van, de...

- Nincs de! Megérdemled, én pedig büszke vagyok rád.

- Köszönöm, nekem pedig sokat jelent, hogy mellettem vagy. Megnézed a trófeát? Ott van Marcosnál. - Mutatott az öltönyben lévő férfira, aki szintén mankóira támaszkodva mosolygott a kupával.

- Lassan már valamelyik mankó cég is lehetne a csapat szponzora. - Nevettem fel, hiszen a csapatból elég sokan kólicáltak mankóval a hónuk alatt. Már majdnem odaértünk mikor hirtelen egy kedves szőke riporter nő ugrott elénk és Zlatan felé nyomta mikrofonját. 

- Zlatan gratulálok a csapatod győzelméhez. Milyen érzés hazai környezetben felemelni egy ilyen fontos trófeát? 

- Egyszerűen fantasztikus, és az, hogy itthon lehetek extra érzelmeket vált ki belőlem.

- Hogy láttad a mérkőzést? Elégedett vagy a teljesítményükkel?

- Persze, ez nem kérdés, bár az Ajax is erős ellenfél volt, és gratulálok nekik, hogy idáig eljutottak.

- A másik klubhoz is erős érzelmi szálak fűznek?

- Igen. Jó emlékeket őrzök a csapattal kapcsolatban, hiszen Hollandiába három szép évet töltöttem el.

- Jövőre akkor irány a B.L.? - Kérdezte a nő, és én azonnal tudtam miért tette fel ezt a kérdést. Kíváncsi voltam Zlatan válaszára.

- A szerződésem hamarosan lejár, de jelenleg csak az lebeg a szemem előtt, hogy elvegyem a menyasszonyomat, és készüljek a fiam érkezésére. - Ölelt magához, én pedig azonnal zavarba jöttem, a hirtelen rám irányuló tekintetektől, és attól, hogy a nő nekem szegezte a következő kérdést. 

- Lili, hogy viseled a terhességet? - Érdeklődött, és Zlatan már hárított volna, mikor úgy gondoltam jobb, ha válaszolok, mert akkor csak azt írhatják le, amit nyilatkoztam.

- Kicsit fárasztó, de szerencsére elmúltak a rosszulléteim, most pedig örülök a csapattal.

-  Mit éreztél mikor Zlatan lesérült? Úgy tudom épp élőben láttad azt a mérkőzést.

- Őszintén megmondva iszonyúan megijedtem, és elég rosszul érintett. Sőt, mondhatni teljesen kibuktam, de szerencsére átvészeltük és már jól van. - Néztem a mellettem álló férfira csillogó szemekkel.

- Zlatan említette, hogy a tervei között szerepel a házasság. Mikor lesz a nagy nap? 

- Egyelőre még nincs konkrét dátum, majd mikor mindketten ráérünk. De mivel privát esküvőt szeretnénk, ez úgy gondolom, legyen a mi titkunk.

- A párja említette, hogy kisfiúval várandós. Van már neve? 

- Még nem választottunk, de biztos vagyok benne, hogy olyan különleges lesz, mint az édesapja. 

- Akkor sok boldogságot, és jó babavárást. Zlatan, még egyszer gratulálok! 

- Köszönjünk. - Mondtuk mindketten és mikor a nő arrébb állt szerelmem kérdőn nézett rám. 

- Mi van? Miért nézel így rám? 

- Még sosem csináltál ilyet. Mi ez a nagy megnyílás? 

- Talán zavar? 

- Dehogy is, csak annyira furcsa. Azért akartam leállítani, mert azt gondoltam zavarna, és őszintén megmondom nem erre számítottam. Viszont nagyon, bejöttek a válaszaid. - Suttogta a fülembe. - Alig várom, hogy úgy mutassalak be, hogy te vagy a feleségem.

- Én is szeretnék már hozzád menni, és talán felvenném a neved is.

- Komolyan mondod? 

- Nem szeretnéd? Lilien Ibrahimovic. 

- Hú, de jól hangzik, te jó ég. Mennyire imádnám, de akkor mi lesz a fotós karriereddel?

- Majd kialakul. - Vontam meg a vállam, és szembe jutott Paolo sms-e amiről még nem szóltam Zlatannak, de mivel nem akartam elrontani ezeket a szép pillanatokat nem hoztam fel neki. Majd megbeszéljük, egy nyugodtabb pillanatban. - Akkor megnézhetem a kupát? 

- Persze, még szép. - Fogott kézen és a csapattársai felé vezetett. Az ünneplés még az öltözőbe és egy helyi szórakozó helyen is tartott, ám mi azon már nem vettünk részt, hiszen úgy határoztunk ideje hazarepülni Manchesterbe. A majdnem három órás utat egymás karjába aludtuk végig, és mikor Sara szólt, hogy mindjárt leszállunk álmosan kezdtünk ébredezni. Taxival a házhoz mentünk, és újra álomba zuhantunk, hogy egész délutánig ki se keljünk az ágyból. A nap további része nagyon meghitten telt. Ételt rendeltünk, és végre komolyabban is elkezdtünk beszélgetni a kisfiunkról. A szobácska berendezéséhez Alexandrát kértük meg, aki nagyon segítőkésznek bizonyult. Még aznap megvettük a kiságyat, babakocsit, és minden olyan dolgot, ami a leendő kisfiúnknak kell.

- Még jó, hogy Maxi szobája megmaradt. - Ölelt át mikor a félig berendezett helységbe álltunk. - Remélem, nagy örömét leli majd benne, ahogy te is. 

- Biztos vagyok benne, és köszönöm, hogy ilyen hamar ennyi mindent vásároltunk, bár azért ne felejtsd el, ez még nem minden, hiszen még alig vannak ruhái, és sok minden hiányzik.

- Mindent megveszünk, de még Augusztusig van három hónap. - Vágta rá.

- Mi lesz a neve? - Kérdeztem, mert erről még nem beszéltünk. 

- Én arra gondoltam, lehetne az apám után Sefik, vagy talán valami tipikus Svéd neve lehet.

- Nekem más a véleményem. - Mondtam. - Magyar nevet szeretnék. 

- Olyan nincs, hogy mindkettő? 

- Igazság szerint az én kedvenc fiú nevem a Milan. Nem lenne jó? Milan Ibrahimovic. 

- Egy focicsapatról akarod elnevezni a fiamat? - Húzta fel a szemöldökét kérdőn. 

- Ugyan már. Shakirának és Pique-nak is Milannak hívják a fiukat, és mégse gondol senki focicsapatra. 

- Megbeszéljük, de nekem nem tetszik a Milan. - Szólt és lesietett a konyhába. Mivel nem akartam ennyibe hagyni utána mentem. 

- Akkor az apád nevén kívül mi tetszene? 

- Nem tudom, de valami különleges, elvégre az én fiamról van szó, aki cseppet sem lesz átlagos gyerek, hiszen én vagyok az apja. 

- Jaj Zlatan! - Forgattam meg a szemem, és már éppen visszaszóltam volna mikor a kinti kapu sípoló zárját hallottuk. Meglepődve néztem szerelmemre, aki ugyanolyan tanácstalanul állt, mint én. - Várunk valakit?

- Nem, de biztos ismerős, hiszen tudja a kinti kódot. 

- Lehet Alexandra jött vissza, és... Stephan te meg mit keresel itt? - Csodálkoztam nagy szemekkel mikor megláttam az üvegajtón túl álló Olasz barátomat. Gyorsan ajtót nyitottam és betessékeltem őt. 

- Te meg mit keresel itt? - Szegeztem neki a kérdést. - Valami gond van, miért repültél ide ilyen váratlanul? 

- Szia Stephan, történt valami? - Üdvözölte Zlatan, és kezet fogott vele. - Gyere, ülj le. 

- Sziasztok, én tudom, hogy nem szóltam, hogy jövök, de... van egy kis gond. -  Szólt és szemeiből hatalmas szomorúságot olvastam ki. - Igazából egy hatalmas hülyeséget csináltam, ami már napok óta emészt, és már nem bírtam tovább. Tudom, hogy színt kell majd valljak, és azt is tudom, ez nem telefon téma. Muszáj voltam ide repülni, hogy bevalljam a bűnömet.

- Milyen bűnödet? - Ültem mellé és egyre jobban elfogott az idegesség. Hirtelen a legrosszabb dolgok futottak át vele kapcsolatban a fejemen. 

- Nézd Lili, csak azt akarom mondani, hogy borzalmasan sajnálom, és fogalmam sincs, hogy történ. Egyszerűen csak… buliztunk, én berúgtam, Kamilla pedig ott volt, és…Kitti sosincs velem.

- Stephan miről magyarázol? – Értetlenkedtem.

- Kérhetnék egy pohár vizet? – Nézett Zlatanra, és láttam, hogy a könnyeivel küszködik. Igazán összetört látványt nyújtott és már nagyon reméltem végre kiböki érkezésének okát, majd mikor lehúzta a pohár tartalmát rám nézett.

- Én… én… - hebegett -  megcsaltam Kittit, és rájöttem nem akarom elvenni feleségül. - Hagyták el a súlyos szavak ajkait, én pedig mikor felfogtam, egy hatalmas pofont kevertem le neki. 

3/ 51⚽️ Fellobban a láng ⚽️

Stephan: Már úton voltam hazafelé és éppen Kittit próbáltam hívni, de a lány sokadszori próbálkozásomra sem vette fel a készüléket. Kicsit idegesített már a helyzet, hogy az utóbbi napokban alig tudtam vele bármiről is beszélni. Szerettem volna, ha végre kicsit kettesbe lehetnénk, és talán ünnepelhetnénk. Az utóbbi időben ugyanis nem volt olyan mérkőzés ahol ne szereztem volna találatot, sőt a legutóbbi meccsen duplázni is tudtam. Szinte szárnyaltam a pályán, és úgy gondoltam ezt illik megünnepelni. Leparkoltam a ház előtt, majd felszaladtam a lakásba, ahova mikor beléptem Kitti gondterhelt arcával találtam szembe magam.

- Szia. Miért nem vetted fel a telefont? - Kérdeztem rögtön, miközben próbáltam egy puszit adni az arcára.

- Bocsi, levagyok halkítva, és nem is néztem meg. - Szólt bűnbánó arccal. - Az esküvő szervezővel volt találkozóm, és nem akartam, hogy bárki is megzavarjon minket. Csodálatos lesz a feldíszített templom, és már a menüsor is nagyjából összeállt.

- Kitti mi lenne, ha kicsit elengednéd ezt a témát, és csak egymásra koncentrálnánk? - Ültem le a kanapéra, és figyeltem a lányt, aki a szekrénye előtt álldogált. - Úgy gondoltam este elmehetnénk vacsorázni, vagy iszogatni valamerre.

- Stephan dolgozom, és mire hazaérek, fáradt leszek. A másik pedig, hogy reggel korán kell kelnem, mert találkozok azzal, aki a termet fogja díszíteni.

- Kitti, annyira rágörcsölsz a dolgokra.

- Stephan alig egy hónap van már hátra, és rengeteg dolgom van, te pedig szinte alig veszed ki a részed belőle. Mindent én csinálok! Mindent! - Nézett rám mérgesen.

- Kitti dolgozom, és edzésekre járok. - Tártam szét karjaimat. - Nagyon sokat, de ennek megvan az eredménye. Az utóbbi három mérkőzésen rendszerint gólt rúgtam, sőt az utolsón kettőt is. Ez nagyon jó dolog, és ezért is gondoltam arra, hogy ma este ünnepelhetnénk.

- Stephan dolgozom! - Ismételgette a szokásos szöveget, én pedig úgy gondoltam ideje bevetni magam. Felálltam a kanapéról, és átöleltem a derekát. Félre toltam dús haját, és apró csókot nyomtam a nyakára. Becsúsztattam kezem a ruhája alá, és fentebb haladtam a melleihez, de ő megállította a mozdulatot. - Nekem erre nincs időm. Fél óra múlva a bárban kell lennem, és még azt sem tudom, mit vegyek fel.

- Mi lenne, ha beteget jelentenél? Nem is emlékszem rá, hogy mikor voltunk együtt. - Suttogtam a fülébe. - Vehetnénk egy forró fürdőt, aztán ágyba bújhatnánk, és...

- Stephan állítsd le magad! - Tolt el, és kicsörtetett a konyhába, én pedig utána.

- De miért vagy ilyen Kitti? Tudod mennyire sokat jelent nekem ez az eredmény? Büszke vagyok magamra, és....

- Én is az vagyok, viszont erre tényleg nincs időm.

- Ki se jársz a mérkőzéseimre. - Vetettem oda mérgesen, mire csak megforgatta a szemét és kikerülve újra beindult a szobába.  - Egyáltalán érdekel, hogy mit csinálok?

- Persze, hogy érdekel, és tudom, hogy jelenleg vezetitek a..... kupát, és... ez jó dolog. - Habogott össze-vissza, és kivett egy fekete ruhát a szekrényből.

- Még véletlenül sem vezetjük, és nem kupa, hanem bajnokság. Másodikak vagyunk, de próbálunk felzárkózni.

- Biztos sikerülni fog. - Szólt, de láttam rajta, hogy gondolatban teljesen máshol jár. Leültem a kanapéra és figyeltem miközben öltözik. Szerettem Kittit, de ez a sok munka, és esküvő szervezés teljesen más emberré teszi. Szinte nem is foglalkozik velem, vagy a kapcsolatunkkal, és hiába mondja, hogy kettőnkért teszi, csak a saját álmai a fontosak. Nem is kéne dolgoznia, hiszen annyi pénzt keresek, amiből bőven eltartanám magunkat.

- Mi lenne, ha felmondanál? - Bukott ki belőlem.

- Hogy mi van?

- Jól hallottad. Mondj fel és kész.

- Stephan ezt már ezerszer megbeszéltük! Nem fogok felmondani, mert önálló nő vagyok, aki nem szorul rá a férje vagyonára.

- Még nem vagyunk házasok.

- Még, de hamarosan azok leszünk. Mellesleg nem akarom felvenni a nevedet. - Mondta, és ezen már tényleg kezdtem felkapni a vizet.

- Mi az, hogy nem akarod felvenni? Úgy beszéltük meg, hogy Kitti El Shaarawy leszel.

- Igen, de gondolkoztam, és akkor úgy jönne le a médiába, és mindenhol, hogy nem téged szeretlek, hanem a hírnevedet. Erről jut eszembe, még a sajtóval is beszélnem kell.

- Sajtóval? - Kaptam a mondatán. - Miért kellene beszélni velük?

- Hogy lehozzák az újságba, és megjelenjenek a képek.

- Na, nem! Nem akarom, hogy a testvéreden kívül más fotós legyen. Megbeszéltük, hogy nem lesz jelen a média.

- Igen, de felhívtak, és tettek egy ajánlatot. Stephan ez nagyon jó dolog, én pedig szeretném, ha mindenki tudna a boldogságunkról. - Nézett rám, nekem pedig átfutott az agyamon, hogy nem akarok olyan lenni, aki média bohócnak lesz beállítva.

- NEM! - Jelentettem ki. - NEM!

- Nem? - Emelte fel ő is a hangját. - Márpedig ez az én esküvőm és igenis úgy lesz, ahogy én akarom. Most pedig megyek dolgozni. Szia.

- Kitti nem mehetsz most el! - Álltam el az útját dühösen. - Megakarom beszélni ezt az egész dolgot.

- Mégis mit, hogy amit én összehozok egyedül, azt te megváltoztatod? Rengeteg energiám és időm ráment a szervezésre, és nem fogod csak úgy eltörölni a terveimet.

- Kitti csak egy kis időt kérek kettesbe. - Mondtam kedvesen majd végre lágyan megcsókoltam, ám mikor kezdtünk volna belemelegedni a lány eltolt magától, és köszönés után elsietett. Egyedül maradtam a lakásba és a házasságon gondolkoztam. Egyáltalán szükségem van nekem még erre? Hiszen még csak huszonnégy éves vagyok. Bőven ráérnék még megházasodni, és arra, hogy családot alapítsak. A karrierem a lehető legjobb úton halad, és esélyes vagyok bekerülni az Olasz válogatottba is. Úgy gondoltam nem akarom egyedül tölteni az estét, és ha Kitti nem ér rá lesz más, akivel elmehetek ünnepelni. Előkotortam a telefonom és felhívtam Lorenzo barátomat, akivel egy csapatba játszunk.

- Ciao Lorenzo! Mit csinálsz ma este?

- Hello Step' nagyon semmit. Miért? - Kérdezte érdeklődve.

- Arra gondoltam, hogy annyit dolgoztunk a héten, hogy igazán ránk férne egy kis lazítás.

- Oké, a csajom úgyis barátnős estét tart, szóval olyan negyed óra és nálad vagyok.

- Remek, akkor, ha itt vagy gyere fel! - Mondtam, és örültem, hogy nem egyedül töltöm az estét, hanem az egyik legjobb barátommal. Gyorsan letusoltam, majd előkaptam pár ruhát, ami fekete szaggatott csőfarmerből, és egy világosabb pólóból állt. A hajam milliméter pontossággal és nagy figyelemmel állítottam be, és mire haverom megérkezett már indulásra készen álltam. Taxival indultunk el a város egyik nemrég nyílt hoteljának szórakozó helye felé, és éreztem, hogy ma igazán jól fogok szórakozni. Rendeltünk két sört, majd helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál.

- Hogyhogy nem Kittivel vagy? - Kérdezett barátom, akinek már az edzésen megemlítettem, hogy szeretnék ma barátnőmmel ünnepelni egy kicsit.

- Nem úgy alakult. - Vontam meg a vállam, de Lorenzónak nem volt elég ez a válasz így tovább faggatott.

- Mi történt? Mondd már!

- Csak a szokásos. Sokat kell dolgozni, és fáradt az esküvő szervezése miatt.

- Ez érthető, elvégre te nem nagyon veszed ki a részed.

- Igen, de engem nem villanyoz annyira fel, mint őt. Sőt, a mai veszekedésünk után úgy érzem nincs is szükségem erre.

- A házasságra? - Csodálkozott, mire bólintottam. - Step' csak nem, hogy megfutamodtál?

- Nem erről van szó, csak idegesít. Képzeld, nem akarja felvenni a nevemet, és ami a legújabb, hogy a megbeszéltek ellenére elhívta a sajtót is. - Mérgelődtem, majd egy nagyot húztam a sörömből.

- Csak azért csinálja, mert lány, és valószínű azt akarja, hogy az övé legyen a világ legnagyobb lakodalma, amiről mindenki beszél.

- Igen valószínű, de rám is gondolhatna. Elvégre én leszek a férje, bár akkor is úgy gondolom elsiettem a döntést.

- Stephan csak pánikolsz. - Nyugtatott meg, majd hirtelen kikerekedtek a szemei, majd vállba lökött és a pult felé mutatott. - Basszus milyen jó nő. Nézd milyen feneke és milyen teste van.

- Én ismerem ezt a lányt. - Magyaráztam mikor én is szemügyre vettem a fekete szépséget, akinek csillogó aranyba bújtatott tökéletes teste kitűnt a tömegből. Haja lazán oldalt tűzve viselte, csillogó fülbevalói pedig a vállát súrolták. Egyszerűen ellenállhatatlannak tűnt, és mikor vörös ajkaihoz emelte a poharat furcsa gondolatok kezdtek bevillanni az agyamba.

- Ismered????  Basszus odakell mennünk hozzá. Amúgy meg honnan ismered?

- Lili barátnője, akivel tavaly kavartam az E.B. alatt. - Osztottam meg vele mikor már a második sörömet ittam ki. - De aztán nem lett belőle semmi.

- Egy ilyen nővel kavartál? Te jó ég, és milyen?

- Nagyon jó! - Mosolyodtam el sokat sejtetően, mire haverom hangosan felröhögött. - De már vége, és hamarosan bekötik a fejem. - Válaszoltam szomorúan, és ekkor Kamilla is észrevett minket. Csodaszép szemeit ránk emelte és egy aranyos mosolyt küldött felénk.

- Hé! - Állt fel haverom, és hangosan kiabálni kezdett Kamillának. - Gyere ide, hogy is hívják? - Nézett rám újra.

- Kamilla, de ülj már vissza. - Húztam le Lorenzót, ám ő mit sem törődve velem, a lány felé indult és beszédbe elegyedett vele. Eléggé kellemetlen volt a helyzet, és megfogadtam Lorenzo már nem iszik többet az est folyamán. Meglepetésemre azonban Kamilla nem érezte kellemetlennek a dolgot, sőt kacagva sétált az asztalunkhoz.

- Sziasztok, fiúk. - Mondta mikor odaért, haját pedig kedvesen a füle mögé tűrte.

- Kamilla, te meg mit keresel itt? - Néztem rá.

- Csak egy munka miatt jöttem a városba, és úgy gondoltam felfedezem magamnak ezt az új helyet. Itt szálltam meg a hotelba.

- Nagyon jól tetted! - Szólt Lorenzo. - Amúgy mivel a haverom ilyen illetlen engedd meg, hogy bemutatkozzam. Lorenzo Pellegrini vagyok, és az As Roma fantasztikus középpályása.

- Kamilla. - Nyújtotta kezeit haverom felé.

- Mit iszol Kamilla? - Állt fel indulásra készen Lorenzo, és mikor a lány egy pohár vörösbort kért a fiú már indult is a pult felé kettesbe hagyva minket.

- Ne haragudj a barátom miatt. Elég hamar betud készülni. - Magyaráztam és belenéztem csodálatos szemeibe.

- Semmi baj, amúgy is egyedül voltam.

- Nagyon csinos vagy. - Bókoltam mire fülig pirult.

- Köszönöm, te is nagyon helyes vagy.

- Hogy van Gigio?

- Már nem vagyunk együtt.

- Sajnálom. - Mondtam gyorsan, mire csak legyintett a kezével.

- Ne sajnáld, mert nem zavar. Túlságosan rám telepedett, amit utálok. Folyamatosan hívogatott és találkozgatni akart. Nem értette meg, hogy dolgom van, és nem érek rá mindig vele lenni, amikor neki jó. Még két hónapja sem vagyunk együtt, és máris házasságról meg gyerekekről beszélt. Eltudod ezt hinni? - Nevetett fel és csilingelő hangja engem is kezdett jókedvre deríteni. - Pedig még fiatal vagyok, és nem a házasságon akarom törni a fejem, hanem bulizni és kiélvezni az élet adta lehetőségeket.

- Ebben igazad van.

- Köszönöm. - Mondta és kiürítette a poharát. - Tudod csak egyetlen egy férfi volt még az életembe, akinek azonnal igent mondtam volna. Bár ő sosem kért meg. - Nézett mélyen a szemembe és valamiért éreztem, hogy rám gondol, ám még mielőtt mondhattam volna valamit Lorenzo jelent meg az asztalunknál kezébe két sörrel és a Kamillának szánt vörösborral.

- Egy ital a szépséges hölgynek, és neked, egy újabb sör, hogy jobb kedved legyen.

- Mert? Miért vagy rosszkedvű?

- Nem érdekes...vagyis.. csak...

- A csaja kikészíti az esküvői előkészületekkel.

- Esküvő? - Nézett rám, és szemeiből mintha enyhe csalódást olvastam volna ki. - Nem is tudtam, hogy megházasodsz.

- De... Jövőhónapban, de... nem tudom, hogy akarom-e.

- Miért? Hiszen szereted a barátnődet nem?

- Csak bevan szarva! - Szólt Lorenzo, és ekkor megcsörrent a telefonja, mire elnézést kérve kisietett a teremből.

- Igen szeretem, sőt, de... még fiatal vagyok a házassághoz. Élni akarok.

- Ezt megértem, hiszen nekem is ez volt a problémám Gigioval.

- Gyerekek magatokra hagylak, mert Veronika hívott, hogy hazaért. Örülök, hogy megismerhettelek, Kamilla. Remélem, látjuk még egymást. Stephan te pedig vigyázz magadra, és találkozunk az edzésen.

- Rendben, ciao Lorenzo - Köszöntem el, majd újra a fekete szépség felé néztem. Mikor Lorenzo elment az egyik italt döntöttük le a másik után, én pedig egyre jobban feloldódtam és egyre jobb kedvem lett. Élveztem, hogy Kamillával beszélgethetek, és élveztem, hogy ennyire vicces, és kedves velem. Rengeteg mindenről beszélgettünk, és egy másodpercet sem volt kínos vagy unalmas a társalgás.

- Úr isten ez a kedvenc számom! - Kiáltott fel hirtelen Kamilla, és azon nyomban talpra pattant. - Gyere, menjünk táncolni!

- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne, hiszen lehet, már lábra sem bírok állni.

- Ugyan már Stephan, ne kéresd magad. Imádom Rihannát, és ez a zene nagyon... - kezdett bele és ott helyben tekergetni kezdte csípőjét. - Naa gyere már! - Noszogatott és olyan csábítóan mosolygott rám, hogy nem bírtam ellelni így rábólintottam az ajánlatra. Csak élveztük a zene ritmusát, és egymás társaságát, nekem pedig egyre jobban kezdett melegem lenni. Kamilla teljesen elvarázsolt táncával, és azzal, hogy egyre közelebb tolta fenekét ágyékomhoz. Bellül tudtam nem helyes, amit teszek, de a jó pár legurított ital hatására ez a gondolat valahogy elveszett a tudatomba. A lány bódító illata, és kedves mosolya elvették az eszem,  és már azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak ne lenne Kitti, és megkaphatnám a lányt. Bőven kettő és újabb legurított ital után Kamillának fájni kezdett a cipőbe a lába, és úgy gondolta ideje visszavonulni.

- Felkísérlek a szobádba! - Mondtam neki, de ő csak a fejét ingatta.

- Nem szükséges, hiszen csak felmegyek a lifttel, és már ott is vagyok.

- Ragaszkodom hozzá. - Szóltam ellentmondást nem tűrő hangon, majd Kamilla megadóan sóhajtott és már a lift felé vettük az irányt. Útközben beszélgettünk arról, hogy milyen jó, hogy összefutottunk, és reménykedtünk benne sokkal hamarabb látjuk még egymást. Beszálltunk a liftbe, és ekkor minden annyira kínossá vált. Próbáltam kicsit feloldani a hangulatot, és megjegyeztem remélem, nem szorulunk be, vagy nem szakad le.

- Még csak az kéne. - Szólt a lány tettetett felháborodással.

- Talán nem szeretnél beszorulni velem egy liftbe?

- Bárhova beszorulnék veled. - Nézett mélyen a szemembe, és mikor kinyílt az ajtó kecses mozgással indult a szobája felé. - Innentől már hazatalálok, de ha gondolod, bejöhetsz egy italra.

- Már így is elég sokat ittam, és másnap edzésem van.

- Nekem pedig dolgoznom kell. Örülök, hogy találkoztunk, és... köszönöm az estét. - Mondta mikor elővette a belépő kártyáját. Végighúzta a leolvasón mire az ajtó kinyílt. - Biztos nem jössz be? Van vizem is.

- Na, jó, egy pohár víz nem fog megártani. - Vontam meg a vállam és követtem a lányt. A szobán látszott, hogy nem luxus lakosztály, de még így is barátságos volt, és mindenhol nagyon kellemes illat lengte be. A lány töltött én pedig lehúztam a hűsítő italt.

- Azt hiszem, mennem kell. - Adtam vissza mikor ujjaink összeértek én pedig úgy éreztem mintha enyhe villámcsapás futna végig a testemen.

- Nagyon örülök, hogy összefutottunk. - Emelte rám a szemeit, és egyre közelebb jött. - Úgy gondolom, a barátnőd nagyon bánhatja, hogy nem tölti veled az estét.

- Sajnos ez van.

- Én sosem hagynám, hogy egyedül legyél, és sosem kényszerítenélek olyan dolgokra, amiket nem akarsz.

- Kitti nem ilyen, mert te... - léptem közelebb én is, és lágyan megsimogattam az arcát. - Gyönyörű vagy, és... olyan ellenállhatatlan.

- Még mindig szeretlek. - Suttogta, és ettől a mondatától elvesztettem az eszem. Átkaroltam csípőjét és szorosan vontam magamhoz. Csak élveztem, hogy csókolhatom vörös ajkait, simogathatom selymes bőrét, és élveztem, ahogy remeg a karjaim között. Megfordult, én pedig félre húztam, selymes haját és nyakát csókoltam. Mozdulataim egyre sietősebbé váltak, mikor lehúztam ruhájának cipzárját, ami lazán omlott a földre Kamilla pedig ott állt előttem csodálatos csipke fehérneműbe. Egyszerűen észveszejtő volt. Óvatosan az ágy felé araszoltunk, és éreztem, hogy a lány az övemmel babrál. Testemben lüktetett az adrenalin, ami tovább fokozódott mikor nyelve selymes érintését éreztem a felső testemen. Egyre durvábban vágytam arra, hogy magam alá gyűrjem. Kamilla kéjes nyögései, pedig egyre erősebb lökésekre kényszerítettek. Fülledt kiáltásai extra energiákat hoztak elő belőlem, ami arra sarkallt, hogy egyre gyorsabb legyek, majd mikor már nem bírtam tovább a testem megfeszült, én pedig átadtam magam a leírhatatlan érzésnek. A csodálatos együttlét után, pedig hihetetlen fáradság lett úrrá rajtam, és mire bármit is mondhattam volna, álomba zuhantam. Másnap nagy fejfájásra és a telefonom visító hangjára keltem fel. A kijelzőn Lorenzo barátom neve díszelgett.

- Stephan hol vagy? Már rég edzésen kéne lenned!!

- Te jó ég! – Mondtam mikor Kamillára néztem és előjöttek a tegnap esti emlékek. – Egy hatalmas baromságot csináltam.